Velencei-tó A Velencei-tó viszonylagosan sekély vizét a kialakulásának köszönheti: még jócskán a történelem előtti - több tízezer évvel ezelőtti - időkre tehető, amikor a terület lesüllyedését a mélyebb részek fokozatos víz alá kerülése követte. A kis vízszint a nádas-sásos növényzet térhódításának kedvezett, mely még ma is uralja a tó arculatát. A part menti és a belsőbb területek nádrengetetge egy érintetlen világot sejtet, s bár a valamikori Velencei-tó - mely ugyanitt, a Velencei-hegység lábánál nyújtózott -, sokkal nagyobb volt, a harmadakkora mai víz is őriz értékeket, ha csak a tó nyugati végében található természetvédelmileg védett madárrezervátumra gondolunk.

Kezelő  kialakulatlan Víztípus  természetes süllyedéktó Terület (ha)  kb. 24000 Átlagmélység (m)  változó, ld. a szövegben Fenékviszonyok  változó ld. a szövegben Akadók  változó ld. a szövegben Növényzet  ld. a szövegben Halak  ponty, amur, dévér (keszeg félék), süllő, csuka, harcsa, balin, angolna, busa Rekordok  busa - 58,5kg Szabályok  ld. a szövegben Horgászidőszak  04:00 és 22:00 óra között. Csónakhasználat  engedélyezett és bérlhető Jegyváltás  a MOHOSZ kirendeltségen és a horgászboltokban Megközelítés  Az M7-es útról a velencei és az azt követő leágazás felől, a 7-es út mentén teláljuk Velencefürdőt, Gárdonyt, Agárdot. A Szúnyog-sziget a pákozdi emlékmű alatti leágazás felől közelíthető meg